A hétvégi „szobafogság” mint nevelő jellegű intézkedés egyébként alig néhány évvel ezelőtt jelent meg a Büntető Törvénykönyvben. Amennyiben a bíró e büntetés mellett dönt, akkor az általa megszabott 4-12 hetes periódus alatt a kiskorúnak hétvégenként kötelező jelleggel otthon kell maradnia. A fiatalok legfeljebb csak olyan események miatt hagyhatják el a lakást, melyen kötelező részt venniük. Azt pedig, hogy a kiskorú valóban betartja-e a rá kiszabott büntetés előírásait, a próbaidősökkel foglalkozó tanácsadó vagy az általa kijelölt személy (általában egy családtag) gondoskodik.
Az intézkedés egyértelmű célja, hogy a kiskorút elszakítsa azoktól a személyekről, akik ismét bűnelkövetésre vennék rá, azaz magyarán szólva attól a rossz társaságból, mely újból belerángatná valami hülyeségbe a tinédzsert. A hétvégékre vonatkozó tilalom mellett ugyanakkor a bíróság olyan kiegészítő intézkedésekről is dönthet, melyek még „fájdalmasabbá” teszik a kiszabott ítéletet. A kiskorút a büntetés ideje alatt pl. nem kereshet fel bizonyos helyeket, nem vehet részt közösségi eseményeken, illetve nem veheti fel a kapcsolatot a bűncselekményben érintett többi szereplővel sem, legyen szó az áldozatról vagy épp a tettestársakról.
Amennyiben egy kiskorú a rá kiszabott néhány hétvégés szobafogság alatt megszegi a kijárási tilalmat, az intézkedés időtartamát a bíróság meghosszabbíthatja, de akár le is cserélheti egy súlyosabb büntetésre. Ugyanakkor a fiatal felügyeletével megbízott személynek is érdemes jól végeznie a rá kiszabott feladatot, ugyanis az ő mulasztásának is jogi következményei lehetnek.
